Szerző: Mánta György Gondolat Kiadó, 2015 Ki az a Mánta György? Az irodalmi
közvélemény, az olvasók alig-alig tartják számon. Azért-e, mert nem szervezte,
alakította céltudatosan a pályáját? Mert túlontúl szemérmes természete van? Mert
nem érezte szükségét, hogy helyet keressen magának? De közben minden mondatában
érezni, hogy kedvét leli az írásban, a megfogalmazásban, a szöveg, a szerkezet
megmunkálásában. Egy korai, már érett novellája hat évtizeddel ezelőtt megjelent
egy nem akármilyen folyóiratban, de aztán, ezért-azért, jó ideig nem tett közzé
vagy nem is írt semmit. Messze volt már pályakezdő korától, mikor újra tollat
fogott. Elbeszélései sűrűn megjelentek pesti és vidéki folyóiratokban, egyiket
az év legszebb novellái közé is beválogatták, mégsem lett igazán kelendő. Talán
azért sem, mert ízlését, tehetsége természetét követve, hagyományos prózát írt,
nem igazodott semmiféle divathoz. Én leginkább azt szeretem benne, hogy azt az
anyagot használja írásaiban, amit a 20. század második fele kínált neki, ezt az
én korosztályomnak még ismerős, még eleven világot. De nem csak krónikát ír. A
történeteket könnyen mozduló képzelete átszínezi, kiteljesíti, alakjait szükség
szerint átrajzolja, előhívja, a prózai valóba illeszti a féltudat, a
félálomvilág különös képeit. Tudatosan szerkeszt, tudja, milyen fontosak a
szövegbe vágott hézagok, az elhallgatások. Érdemes kézbe venni könyvét. Lator
László A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2015 Terjedelem: 207
oldal