Egy pillantás a történelmi Magyarország térképére megérteti a szemlélővel, hogy
a Kárpátok körívébe zárt terület a természet teremtőkohójában vált földrajzi
egységgé, sőt egyéniséggé. Nem lehet tehát érdektelen, hogy - ha csak egészen
röviden is - vázoljuk azt a földtörténeti folyamatot, amelynek eredményekép
Hungária földje jellegzetes kialakultságát elérte. A geológiai ó- és középkor
folyamán nemcsak Európa, hanem az összes többi kontinensek is annyira eltérők
voltak mai alakjaiktól, hogy ez utóbbiak még csíráikban sem ismerhetők fel. A mi
szempontunkból ez annyiban fontos, mert pl. a mai magyar síkság, az Alföld, még
a középkor (mesozoicum) végén is tekintélyes hegyvidék volt, amelyet főleg a mai
Kárpátok helyén tengervíz vett körül. Nagyon fontos okunk van ennek az
őshegytömbnek - amelyet Prinz Gyula Tisia-nak nevezett el - kiemelésére. Amikor
ugyanis az újkor (kainozoikum) elején a földkéreg evolúciója megújult, s az a
földsáv, amely eladdig csaknem állandóan tengerrel volt borítva, a mai
Eurázia-szisztémává kidomborodni, felgyűrődni kezdett, a Tisia-tömeg a
földkéreg-mozgásoknak ellenállva ezeket egyenes útjukból kitérítette. Ez a
történelmi Magyarország közepe táján elterült őshegytömeg, mint a
kéreggyűrő-erőknek ellenálló szilárd mag volt tehát közvetlen okozója annak,
hogy a gyűrődésnek indult földsáv jó nagy részlete - ma Kárpátok láncának
nevezzük - valósággal körülfonta, olyanformán, mint a szigetet a hullámok
gyűrűje. De ugyanekkor a Tisia-tömb beszakadt és fokozatosan a mélybe süllyedt.
Íme tehát Belső-Magyarország területe, a Tisia-hegytömeg már a mesozoikumban is
geográfiai egység volt. És ez az egység a kainozoikumban már végleges formát
nyert: egyfelől ugyanis az előbbivel teljesen ellentétes plasztikájú lett, mert
hiszen a Tisia beszakadása folytán ennek helyén eleintén tenger-, illetőleg
tófenék s végül síkság alakult ki, másfelől pedig meg is bővült. A hajdani Tisia
köré gyűrődő hegylánc ugyanis legalább olyan mértékben szerves kiegészítő része
a belső medencének, mint aminő szorosan hozzátartozik a drágakőhöz a
nemesfém-foglalat. (előszó)