Ki ne ismerné ? legalábbis felületesen ? Goethe Faustját, a német szellem és a
világirodalom egyik leghatalmasabb alkotását? Az olvasó, a színház, vagy az
operalátogató ismerete azonban főleg a mű első részére terjed ki, amelyben a
szerelmi történet dominál, s a második rész elvont, mitológiai-történeti
utalásaihoz, a költő képzeletében felbukkanó tündéri vagy gonosz, de
mindenképpen elragadó alakok megközelítéséhez kevesen jutnak el. Rudolf Steiner
az első világháború megrázkódtatásai közepette, a svájci Dornachban lévő első
Goetheanumban lelkes, amatőr színészekből és euritmistákból álló társulattal
bemutatja a mű részleteit, amelyekhez ? az előadások előtt vagy után ?
szellemtudományos fejtegetéseket fűz. Könyvünk az első részét tartalmazza az ott
elhangzott előadásoknak, amelyek nem száraz, irodalomtörténeti magyarázatok
(ezeket Steiner gyakran kritizálja), hanem a szellemtudományból, az
antropozófiából kiinduló, mindig eleven megközelítések, egy kutató elme
mélyreható, sok idézettel ellátott elemzései egy olyan műről, amelyet
Németországban talán senki sem ismert nála jobban, mivel ifjúkorában tudományos
megbízatás keretében rengeteget foglalkozott Goethe munkásságával. Az itt
lejegyzett előadásokhoz szükséges a mű valamilyen szintű ismerete, mivel ezek
nem időrendben, iskolás módon fejtegetik a Faust cselekményét, hanem mindig az
olvasottak és látottak mögött megbúvó valódi jelentést kívánják elénk tárni,
figyelembe véve a költőnek a szellemi világhoz való viszonyát, az ezzel
kapcsolatos törekvéseit