A huszadik századi szovjet drámairodalom egyik nagy felfedezettje a fiatalon
elhunyt Alekszandr Vampilov. A hatvanas évek második felében írni kezdő
tehetséges drámaíró nevével akkor kezdett csak lassan ismerkedni a világ,
elsősorban is szűkebb pátriája, amikor már meghalt. Pedig a hang, amelyen
megszólalt, nagyon is újszerű, merész, sőt szükséges volt már. Miről tanúskodott
ez az új, friss és mozgósító erejű hang? Arról, hogy Vampilov mestere a lírai
groteszknek. A szinte teljes Vampilov-életművet magyar nyelvre fordító Elbert
János így vélekedett A megtért fiú, a Vadkacsavadászat és a Vidéki anekdoták
írójáról: ?Évtizedekre visszamenően alig látunk a szovjet irodalomban
drámaszerzőt, aki ilyen tudatosan és ilyen nemes irodalmi eszközökkel
teremtett-alkotott magának önálló erejű, erős belső logikájú színpadi világot.
Törekvéseiben a tökéletesen kidolgozott eredmény, a letisztult véglegesség
helyett gyakran látható még a naivságtól sem mentes próbálkozás, az őszinte
nyíltsággal elfedetlen jelzés, a vállalt, felmutatott és gyakran még a
felfestéseket is elénk táró útkijelölés.?