Együtt töltött időnk most kezdődik, olvasóm. Meglehet, az általam teleírt
oldalakat törékeny kincsesládikának tekinted majd, amit csak igen óvatosan
szavad felnyitni. Meglehet, széttéped vagy elégeted őket: a szavakkal gyakran
megesik az ilyesmi. Több mint tizenöt évvel A Szolgálólány mesékének eseményei
után a Gileádi Köztársaság továbbra is őrzi hatalmát, de a rendszer már
rothadásnak indult. E kritikus időszakban három, egymástól gyökeresen különböző
nő élete keresztezi egymást, s találkozásukban ott rejlik a fordulat lehetősége.
Agnes már Gileádban született és serdült fiatal lánnyá. Mikor mostohaanyja hozzá
akarja adni egy nagy hatalmú parancsnokhoz, úgy érzi, bármire képes lenne, csak
hogy elkerülje a kényszerházasságot. Daisy a szabad Kanadában éli az átlagos
kamaszok életét, ám egy nap szülei merénylet áldozatai lesznek, és onnantól
felkavarodik a lány élete. A Szolgálólány meséjéből már ismert Lydia, a Nénik
leghatalmasabbika, szürke eminenciásként mozgatja a szálakat a férfiak
diktatúrájában, miközben a birodalom titkos krónikáját is papírra veti. Ahogy
feltárul Gileád története, mindhárman arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek
önmagukkal, és eldöntsék, meddig mennek el azért, amiben hisznek. A
Testamentumok 2019-ben elnyerte a Booker-díjat. Akadtak lányok, akik jelentették
az ilyesmit. Az egyik azt állította, hogy az Őrzőjük végigsimított a lábán. Egy
másik azt mondta, egy szemetes, aki Gazda volt, lehúzta előtte a sliccét. Az
első lánynak a vádliját vesszőzték meg a hazugság miatt, a másodiknak pedig azt
mondták, hogy egy rendes lány nem vesz tudomást a férfiak bohóságairól, hanem
egész egyszerűen másfelé néz. Én nem tudtam volna másfelé nézni. Nem volt
másfelé, amerre nézhettem volna.