Loyolai Szent Ignác (1491-1556) harminckét év alatt közel hétezer levelet írt
(vagy diktált) pápáknak, bíborosoknak, uralkodóknak, főuraknak, a jezsuita rend
jótevőinek, lelki gyermekeinek (köztük sok nőnek); de elsősorban rendtársai a
levelek címzettjei. E levelekből világosan előtűnnek Jézus Társasága alapítója
lelkiségének főbb vonásai, amelyeket a Lelkigyakorlatokban megismerhetünk; itt
is ugyanaz a természetfeletti szemlélet és józan realizmus, valamint a kegyelem
és az emberi szabadság helyes harmóniája, dialektikus egysége. A jezsuitáknak az
apostoli munkák kiválasztásában és vállalásában a Konstitúciók VII. fejezetének
kritériumait kell alkalmazniuk: ahol nagyobb a szükség, ahol nagyobb eredményt
remélhetnek, ahol az egyetemesebb jót szolgálhatják.