Ezzel a könyvével Udvarhelyi Nándor a Székelyföld szívébe-lelkébe vezet el,
ahol nagy kincset őrizünk: Szent István hitét és Nagyboldogasszonyunk
tiszteletét. Hűséges a csíki székely, ragaszkodik mindahhoz, amit őseitől
kapott, amit ezer éve Szent István tűzött a magyar nép egére. A Csíkról szóló
kötet ajánlásába dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, a
csíkszeredai Szent Kereszt egyházközség plébánosa Prohászka Ottokár
székesfehérvári püspöknek 1902-ben írt Tusnád-fürdő című írásából vett sorait
idézi: Magyarország határain német, vend, horvát, tót, rutén, román ül.
Magyarország hullámos palástját ezek szegélyezik. Csak egyetlen tiszta magyar
csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s
ezt a csíkot ma is Csíknak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy
csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s
ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségeken, a havasok gerincein,
s azóta is ott van. Csík az a csík, erdőből-virányból szőve, melyen az Olt folyó
ezüst szalaga húzódik végig. Elzárt, csendes ország, melyet hegyóriások
környékeznek s rengetegek táplálnak friss, éltető lehelettel.