Jean-Pierre Vernant, a Collčge de France címzetes tanára a görög mitológia egyik
legkiválóbb ismerője, nemcsak francia, hanem világviszonylatban is. Immár ötven
éve foglalkozik a görög mítoszok eredetével, elemzésével, összehasonlításával.
Több tucat könyve jelent meg e tárgyban, van, amelyik hét kiadást is megért. A
Mindenség, istenek, emberek a görög mítoszokat újfajta szemszögből vizsgáló mű,
amelyben szerencsés módon találkozik a tudós és az író. A szerző egyrészt
elmeséli az általa kulcsfontosságúnak tartott görög mítoszokat, a világmindenség
keletkezését taglalókat, az istenek háborújáról szólókat, a trójai háború
történetét, Odüsszeusz bolyongását, érinti a dionüszoszi, oidipuszi és
perszeuszi mondakört ? s teszi mindezt sodró lendülettel, élvezetes stílusban.
Bevallott célja, hogy e mítoszok elmesélésével a szájhagyományt újítsa meg, azt
az elbeszélő módot, ahogyan évszázadokon át szálltak szájról szájra a mítoszok,
amelyek szerinte nem mások, mint az időnek mélységesen mély kútjából felmerült
elbeszélések. A mítosz az emberiség kollektív emlékezetének a lenyomata,
elsődleges szerepe van az emberi gondolkodás és mentalitás, a viselkedésformák
és -normák alakításában. A mítosz valóságos tárháza az emberi eszméknek,
kozmológiai elképzeléseknek, erkölcsi elveknek és recepteknek, nyelvi formáknak.
Vernant ezt a felbecsülhetetlen értékű szellemi hagyatékot akarja feltámasztani,
a mindennapjainkba beépülő, élő örökséggé változtatni, hogy a mítosz ismét az
legyen, amit Platón a szó eredeti értelmében vett dajkamesének nevez. Újrameséli
hát a mítoszokat, és a bennük szereplő mitikus alakok, istenek és hősök kapcsán
olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, hogy mit jelent az idő, a mítoszok
és a jelen ideje, hogyan kapcsolódik össze múlt és jelen, múlt és jövő. Mit
jelent a felejtés és az emlékezés? Ugyancsak örök kérdés az emberi identitás, az
egyén önazonosságának társadalmi státusával, szociális begyökerezettségével
összefüggő problematikája. Vernant történelmi-pszichológiai elemzését adja a
mitikus hősöknek. Számára Odüsszeusz, akinek története magát az emberi kalandot,
az emberiség által bejárt utat példázza, a visszatérés, az emlékezés embere.
Dionüszosz kettős kötődésű, egyszerre isteni és emberi alakjában a csavargó, az
idegen, a peremre szorított, a ?másik?, a gyakran önmagunkban fellelhető másik
alakját véli felismerni. Van, aki egy napon találkozik ezzel a másik énjével, és
van, aki nem. Oidipusz például szembesül a benne rejtőzködő másikkal, és
rettenetes árat fizet érte. Kik vagyunk?, mik vagyunk?, honnan jöttunk?, és hová
tartunk? ? ezt kutatja a neves francia író és tudós remek stílusban, közérthető
formában megírt könyve.