A szép pap és a szerelmes vénkisasszonyok olykor szelíd, olykor kiméletlen
gúnnyal megírt története köré gyűjti a kitűnő olasz író nagy szeretettel
ábrázolt alakjait: a finom modorú betörőt, a kedves csirkefogókat,
utcagyerekeket, az utcalányt, ar öreg bicikliőrt. Nem különösen jók, nem
különösen rosszak ezek a társadalom peremén élő emberek, éheznek, veszekszenek,
szenvednek, lopnak ? az író mégis kihámozza belőlük az embert. S ezek között az
emberek között ott csetlik-botlik egy csomó nevetséges, szánalmas, ellenszenves
figura: a felül levők, a gazdagok, akiknek nem a lelke, csak fintorba merevedett
arca érdekli az írót.