Krúdy Gyula Palotai álmok kisregények A magyar jakobinusok / Francia kastély /
Mákvirágok kertje Palotai álmok / Bukfenc antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1976
386 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú 560.- Mint Münchausen báró
postakocsisának kürtjéből a belefagyott hangok, úgy olvadtak, fakadtak fel a
pályája delelőjéhez közeledő Krúdy Gyula tolla alól, lilatintás kalamárisából az
ifjúkorban bennerekedt történetek. A középkori témájú zsoldosnovellák, a
szepességi történetek és az első Szinbád-elbeszélések sikerén felbuzdulva
regényeiben is témát vált ? szabadjára engedi eddig jobbára Mikszáth nyomdokain
poroszkáló fantáziáját. Egész pályafutására kiható fölfedezést tesz, megalkotja
legkifejezőbb hősét: önmagát ? megteremti első hasonmásait. Az anekdotázó,
tárgyias epika helyébe a lírával átszőtt, alanyi elbeszélés lép; Krúdy Gyula
megtalálja varázslatos, senkiével össze nem téveszthető, egyéni hangját.
Látszatra ellentmond ennek, hogy e korszak első, 1910-es születésű regénye, A
magyar jakobinusok, történelmi munka. Csakhogy Krúdyt a magyar jakobinusok
vezérében is elsősorban a kalandot kereső, érvényesülni akaró, titokzatos
szerzetes érdekelte, nem annyira a felvilágosult eszméket hirdető politikus. Ha
maga a regényes fordulatokat kiélező elbeszélés nem volna elég bizonyság arra,
hogy Krúdy Martinovicsban is egy távoli, ezúttal történelmi alteregóját
teremtette meg, akkor a Francia kastély első sorai szolgálhatnak perdöntő
vallomással: ?Szinbád, aki a régi, ábrándos és regényeskedő városba gyakran
elutazgatott régi házakhoz, régi barátokhoz és régi órákhoz, az álarcosbálon
fekete selyem papi öltönyben jelent meg, mert ebben az öltözetben még jobban
tetszelgett magának, mint a középkori zsoldos-vezér pazar bivalybőreiben.? Ebben
az első és a posztumusz kiadású Purgatórium-ig egyetlen Szinbád-regényben, a
Francia kastély-ban szó esik egy felvidéki városkában kezdődött reménytelen
szerelemről, színészetről, párbajról és főként a nők rejtélyességéről ?
alighanem azoknak van igazuk, akik ezt a regényt novellafüzérnek tartják, s az
igéző hangulatokat, a pikareszk alakokat és leírásokat, a gyöngéd lírát és a
mindent fonákjáról is megmutató iróniát méltányolják benne. A kötet harmadik
darabja, a Mákvirágok kertje visszatérés a dzsentritémához, annak a különös
gyászszertartásnak egyik felvonása, amelynek során Krúdy nosztalgiával és
részvéttel, de egyszersmind az elkerülhetetlen végzet iránti realitásérzékkel
elparentálja az anakronisztikus életet élő magyar kisnemességet. A Palotai
álmok-ban újra fölerősödnek a személyes vonatkozások: a szökéssel végződő
kiházasítási történetben az író Várpalotán élő apai nagyanyját, Radics Máriát
éppoly könnyű fölismerni, mint magát Krúdyt Péter Pál alakjában. A művészi
megjelenítés eszközei, a paletta színei a század eleji vidéki társadalom
rajzában tovább gazdagodnak, a szatírákhoz közelítő humor szivárványos keretbe
foglalja a jáátéot, amely talán nem is több, mint egy törékeny epizód Krúdy
regény-írói munkásságában. A remekmívű Bukfenc (1917-1920) színei már
sötétebbek. A ?Zöld ház? tulajdonosnőjének védőszárnyai alatt felcsperedő
leányka történetével a századelő Pestjének pokolbugyrába szállunk alá, ?hogy
setétségen, jégen, havon át tisztábban ébredjen fel a szent és igaz szerelem,
amelyet a természet adott az emberekbe?.