Egy könyv tabukról és tényekről. Tudta Ön, hogy már most is hárommillióan
dolgoznak a bevándorlókért Németországban, háromszor annyian, mint az
autóiparban, a BMW-től az Opelen át a Volkswagenig együttvéve? Nem? És azt, hogy
a menekültipar Németországban évente 13 billió (!) forintos üzlet? Ha elolvassa
Udo Ulfkotte tények sokaságával alátámasztott leleplező könyvét, másként fog
gondolkodni a menekültkérdésről. Egy évvel a Magyarországon is nagy visszhangot
kiváltó, Megvásárolt újságírók című médiakritikai könyve után újra forró témához
nyúlt Udo Ulfkotte német tényfeltáró újságíró, aki 17 éven volt a nagyhírű
Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója és szerkesztő-riportere. Ulfkotte
annak járt utána, hogy kik és mekkora hasznot húznak a milliószámra Európába
érkező észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai menekültből? A kutatás
eredményei még a sokat látott szerzőt is megdöbbentették. A média által
világhírűvé vált a Willkommenskultur kifejezés, az Angela Merkel által
meghirdetett nyitott kapuk politikája. Kevesen tudják azonban, hogy a
menekültipar 2016-ra Németországban 42 milliárd eurós gigaüzletté vált. A
bevándorlóimport fenntartása és növelése sokak érdeke, miközben hatalmas károkat
okoz az európai adófizetőknek, akik egyre kevésbé érzik otthon magukat saját
országukban. Róluk, a nyertesekről és a vesztesekről írta könyvét Udo Ulfkotte.
A nagyvállalatokról, amelyek milliárdos hasznot zsebelnek be a menekültek
ellátására szolgáló állami megrendelésekből. Az idősotthonokból kitett német
nyugdíjasokról, akiket utcára tettek, mert szükség volt a szobáikra a menekültek
elhelyezéséhez. A gyógyszeripari óriáscégekről, amelyek számára hatalmas új
piacot jelent az elhanyagolt egészségi állapotú és Európában ismeretlen,
egzotikus betegségektől szenvedő bevándorlók sokasága. A számlát természetesen
az adófizetők állják. Az utcán, közparkokban és fürdőkben szexuális zaklatást
vagy erőszakot elszenvedő gyerekekről, fiatalokról és felnőttekről. A
politikusokról, akik jól jövedelmező mellékállásokat töltenek be a menekültipart
kiszolgáló szervezetek igazgatótanácsaiban. A kiskereskedőkről, akik már nem is
jelentik a menekültek által elkövetett sorozatos bolti lopásokat, mert tudják,
hogy a rendőrség egyetlen elkövetőt sem vesz őrizetbe. A több mint 100 tagú
brémai menekült nagycsaládról, akik évente 5,1 millió euró szociális segélyben
részesülnek. Az újságírókról, akik a menekültipar érdekeinek megfelelően
hangolják riportjaikkal a közvéleményt.