A magyar történelem bővelkedik olyan korokban és kisebb korszakokban, melyeknek
emlékét a történetíráson kívül a szájhagyomány, a népi történeti tudat is
megőrizte. Ilyen témakör a magyar néphagyományban a reformáció kora is, ugyanis
a Kárpát-medencét a kora újkorra átszövő felekezeti sokszínűség sok tekintetben
unikális hagyománykomplexumot alakított ki. Az alapvetően meghatározó
katolikus-protestáns szembenállás népes szöveghagyományán kívül létezik
katolikus, evangélikus, református, unitárius olvasat is, szórványosan a huszita
hagyományok is feltűnnek benne, akárcsak erdélyi és moldvai viszonylatban az
ortodoxia expanziójával szembeni ellenérzés, sőt jellemzően még az olyan
hungarikum is, mint a székelyföldi szombatosok történelmi emléke. Mindezen
hagyományok jelenlegi ismereteink szerinti áttekintését kíséreljük meg e kötet
keretein belül, annak reményében, hogy az európai viszonylatban is párját
ritkítóan gazdag magyar történeti mondahagyomány egy újabb szegmense válik majd
megismerhetővé a folklór és a vallástörténet iránt érdeklődők számára.
Külön-külön fejezet foglalkozik a könyvben a reformáció mondavilágával, a
vallásküzdelmek felvidéki, illetve erdélyi vonatkozásaival, valamint a főbb
hitújítókkal és ellenfeleikkel kapcsolatos hagyományokkal. Az elméleti elemzést
a vallásküzdelmekről, a vallásháborúkról szóló magyar népmondák típusmutatója, a
legfontosabb típusokat illusztráló szöveggyűjtemény, továbbá egy a teljesség
igényével összeállított folklorisztikai bibliográfia zárja. (Részlet a szerző
bevezetőjéből)