Deák Ferenc és politikustársai őszintén hitték, hogy az adott körülmények
között az ország javát leginkább szolgáló 1867. évi kiegyezést az utódok képesek
lesznek majd a változó korviszonyokhoz igazítani. Nem így történt. Az első
világháborúig terjedő időszak mégis a gyarapodás kora volt. Az ország az
alkotmányos jogállamiság útjára lépett, a gazdaság látványos növekedésnek indult
és fölgyorsult a társadalom polgárosodása. Magyarország a dualista Monarchiában
az élet több területén kezdett fölzárkózni Nyugat-Európához. A boldog békeidők
kora volt ez, hiszen Európában évtizedeken át hallgattak a fegyverek. A polgári
szabadságjogok érvényesülése, a vállalkozás és a verseny szabadsága azonban nem
teremtett társadalmi igazságosságot, nem biztosított esélyegyenlőséget. A
polgárosodásért, a gazdasági modernizációért a társadalomnak súlyos árat kellett
fizetnie. A belső gondokat csak tetézte, hogy bármely pillanatban robbanásra
kész feszültség halmozódott föl a befolyási övezetekért, piacokért küzdő európai
országok között. A szikra a Balkánon pattant ki, és hamarosan lángba borította a
19. századi Európát.