Az álomerdőben a mókus virágról-virágra röpködve mézet gyűjt, a méhek
csörtetnek, röfögnek, a vaddisznók zümmögve, dongva húznak el a tisztás fölött,
és a harkály szilvaborokban kopácsol. Az álomerdőt képeken is látja a
kisgyermek, a szárnyas mókusok és vaddisznók mellett nevetve csóválja a fejét az
őszibarackot termő fenyőfa láttán, és tudja, hogy mindez nem igaz. De vajon jól
tudja-e, milyen az igaz? Ismeri-e a mókus mozgását és lakhelyét, tudja-e, mi
terem a fenyőfán? Melyik állat mivel táplálkozik, milyen hangot ad? Mindezeket
és még további számos kérdést tesz fel a humoros képekkel illusztrált mese utáni
lapokon a szerző, amelyeket a szülő vagy az óvónő olvashat fel a gyerekeknek,
várva helyes vagy helytelen válaszaikat, amelyeket azután Ő vagy a gyermekek
maguk kiigazítanak. S ha már végére értek e sok kérdésnek, jöhet a játék. E
lapozó esetében egy kivágható kártyajáték, amelyet kis segítséggel a gyerek is
elkészíthet, s azután a szülő, illetve az óvónő ismerteti a játékok szabályait,
és a gyermekek képkirakóst, színkártyát játszhatnak, képtelen történeteket
mesélhetnek a kivágott lapocskákkal.