Aznap reggel, mikor Rob felfedezte a tigrist, éppúgy kiállt a Kentucky Star
motel cégére alá és várt az iskolabuszra, mintha ez is csak olyan nap lenne,
mint a többi. A Kentucky Star cégére világító neontábla volt, sárga csillag kelt
fel és nyugodott le benne, egy Kentucky államot formázó kék színű tengerbe. Rob
szerette ezt a cégért, halvány, de állandó remény fészkelte be magát a szívébe,
hogy szerencsét hoz rá. Hogy felfedezte a tigrist, az szerencse volt. Tudta. Épp
csak kószált egy kicsit a Kentucky Star motel mögötti erdőben, semmi különös
célja nem volt, gondolta, esetleg sikerül eltévednie, vagy széttépi egy medve,
és soha többé nem kell iskolába mennie. Ekkor pillantotta meg az elhagyott
Beauchamp benzinkút bedeszkázott, romos épületét. És mellette volt a ketrec,
abban meg, hiszed vagy sem, egy tigris! Egy valódi, hatalmas tigris, amely le s
fel járkált a ketrecben. Narancssárga volt és aranyszínű, ragyogó, akár a nap,
és haragos a ketrec fogságában. Részlet a könyvből