Még most is van valahol egy ormótlan teherhajó, amely lassan és csöndesen úszik
a vízen, és amikor néha kiköt, a gyerekek megbizonyosodhatnak róla, hogy egy
nagyon szőke és nagyon tiszta kislány áll rajta, és a part felé néz. Amikor a
hajó néha kiköt a part mellett, a gyerekek meg is ismerkednek azzal a szőke és
nagyon tiszta kislánnyal, aki mindennek tud örülni, és szeret hangosan nevetni.
Persze a hajó egyszer majd továbbúszik, és attól kezdve nagyon fog hiányozni,
mint minden, amiről tudjuk, hogy végképp elmúlt. Mert a gyerekek felnőttekké
válnak, a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen
fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket. Erről szól az utóbbi
években újra felkapott délvidéki író legelső, díjnyertes ifjúsági regénye -
azoknak, akiknek még jó szemük van, és egy kicsit azoknak is, akiknek már
megromlott a látásuk, de szeretnének egy kicsit újból tisztán látni.