Szerző: Horváth Péter Gondolat Kiadó, 2014 ?Az ország erre a koalícióra
szavazott?, ?a választók ezt a kormányt akarták?, ?csak a programok alapján
vagyunk hajlandók együttműködni? ? 1990 óta a politikusok ilyen érvekkel
igazolják az új kabinetet. Ha a parlamenti ciklus közben választanak új
miniszterelnököt, megindul a találgatás a lehetséges forgatókönyvekről és az
államfő várható lépéseiről. Hogyan alakul meg ilyen körülmények között a
kormány, mivel magyarázható a koalíciók pártösszetétele? A szerző ezt az
alapkérdést a koalíciós kutatás legfrissebb nemzetközi eredményeire támaszkodva
elemzi, és megvizsgálja a választói akarat, a pártok programtávolságának és az
intézményi környezetnek a hatását a kormányalakításra. Kiderül, hogy a
tudományterület e bevett magyarázatai hazánkban nem működnek, és a politikával
kapcsolatos néhány közkeletű vélekedést is megcáfol a szerző. A legmeglepőbb
állítása talán az, hogy a kormányalakítás végén előálló népakaratot a
politikusok állítják elő. A magyar politika és tömegdemokrácia főszereplői nem a
választók, hanem a politikusok, s az államfő is csupán ceremoniális
mellékszereplő a pártok által írt és játszott politikai forgatókönyvben. Az
olvasó azt is megtudhatja, hogyan lett miniszterelnök-jelölt Boross Péter, Horn
Gyula, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, hogyan tudott megalakulni a 2009-es
kisebbségi kormány. A kötet a 2014-es választás első rövidebb reflexióját is
adja.