Szerző: Stephan Enter Fordította: Fenyves Miklós Gondolat Kiadó, 2015 Paul és
Vincent, egykori hegymászótársak hosszú évek után összetalálkoznak egy brüsszeli
pályaudvaron. Mindketten Angliába tartanak szintén rég nem látott barátjuk és
sporttársuk, Martin meghívására, aki nemrég költözött Walesbe a hajdani
hegymászócsapat lánytagjával, Lottéval. A vonaton egy aznapi címlaphírről
csevegnek: egy amerikai professzor jóslata szerint két évtized múlva a tudomány
halhatatlansággal ajándékozza meg az emberiséget? Miközben cseppet sem komolyan
latolgatják az örök élet előnyeit és hátrányait, mindketten egy húsz évvel
korábbi túrájuk képeit látják maguk előtt ? akárcsak a fogadásukra készülő
Martin. Stephan Enter mesterien megírt története igazi időregény, amelyben talán
nem is a mozaikdarabkákból összeálló múlt a valódi rejtély, hanem maga az idő és
az időben létező személyiség. ?Mert egyszer csak ott volt. Ott látta maga előtt,
mindjárt a papíron túl. S mintha egy ajtó akarna becsukódni előtte, előrenyúlt,
bele a pillanat legbelsejébe ? látta, ahogy lendületet vesz, és elugrik. De nem
volt elég hosszú a biztosítókötél; elvétette, keze a semmibe markolt, s miután
egy hangtalan másodpercig kézzel-lábbal kalimpált a levegőben, hátával
nekinyekkent egy kiálló peremnek, amitől elakadt a lélegzete. Mikor lenézett a
lába között, látta, hogyan zuhan alá a teste egy áttetsző falú,
olvadékzuhatagokkal és csillogó orgonasípokkal teli teremben. Üvöltött, de nem
hallotta önmagát. Hidegbuborék szállt fel a mélységből, és magába zárta.?