Út a menekültkérdés tagadásától az 1951. évi genfi menekültügyi egyezményhez
való csatlakozásig Szerző: Kaszás Veronika Gondolat Kiadó, 2015 A
rendszerváltozás éveinek egy meghatározó témakörét, a magyarországi menekültügy
történetének egy fontos fejezetét dolgozza fel a könyv. Az 1980-as évek végén
érkezett erdélyi menekültek helyzetére olyan korban kellett Magyarországnak
megoldást keresnie, amikor a Varsói Szerződés tagállamainak egységét kellett
demonstrálni, ahol a szocialista tábor országainak viszonyát a hivatalos
retorika szerint az ?internacionalista testvériség? szellemisége hatotta át, és
a nemzeti kisebbségekre, mint a ?népek közötti barátság építőköveire?
hivatkoztak. Így Románia és Magyarország viszonylatában menekültkérdésről
beszélni sem lehetett. A magyar állam ilyen körülmények között, intézményi és
jogszabályi háttér hiányában és a nemzetközi kötelezettségvállalásaival ütközve
igyekezett rendezni a ?Magyarországon hosszabb ideig tartózkodó külföldi
állampolgárokként? körülírt menekültek helyzetét. Milyen szerepet játszottak e
folyamatban a különböző társadalmi és ellenzéki szervezetek, valamint az
egyházak? Mennyiben használta ki az ország a diplomáciai mozgásterét, hogy
felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a Romániát elhagyók és az ottmaradók
problémáira? Hogyan vált végül Magyarország a Varsói Szerződés tagállamai közül
elsőként az 1951. évi genfi menekültügyi egyezmény részesévé, és mennyiben állt
valóban készen az abban vállalt kötelezettségek teljesítésére? Egyebek mellett e
kérdéseket tárgyalja a gazdag történeti forrásanyagot feldolgozó és az események
élő résztvevőivel készült interjúkra támaszkodó kötet.