Szerző:Gabula András ˇ Halmos Monika Kiadó:Pannon-Literatúra Nyelv: magyar
Kiadás éve: 2006 ISBN: 9639555754 Kötésmód: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Oldalszám: 62 oldal Méret [mm]: 204 x 244 x 4 Vissza a természethez! Az erdő
rejtekén, súlyos tölgyek és táncoló levelű szilfák közt bújik meg egy kis
házikó. Aprócska, éppen csak akkora, amekkora feltétlenül szükséges. De van
benne minden, ami nélkülözhetetlen: meleget adó kályha, jó nagy asztal sok
székkel, s kényelmes fekhelyek. Tavasszal még alig sóhajt a rét, s máris sokat
időzünk itt. Ha fagyosak is a reggelek még, s délidőn sem kerül le rólunk a
kiskabát, a szabadban készül az ebéd, a vacsora, változatos ételek sora. A
tovagomolygó illatok idecsalnak ismerőst-ismeretlent, s ha már megálltak itt,
hát maradnak is többnyire. Sül roston sokféle finom falat, nyársra tűzött
pecsenyék, zsenge zöldségek, s a tárcsában fűszeres egyvelegek. Nyáridőn a
puszta domboldalon, ahol feljebb a kökényes, az éggel ölelkezik össze, kakukkfű
virágzik mindenfelé. Illatában fürödve szedjük csokorba, a vadon nőtt zsályával
együtt, s kis tasakba gyűlik a kéklő borókabogyó: ettől lesz zamatos a tűzön
sült pecsenye, amikor íze a pernyével s az erdő illatával frigyre lép. Az esős
nyárutó méretes gombákkal örvendeztet, s terítékre kerülnek a vadak is, a
bográcsban fortyogó paprikás, vagy fortéllyal fűszerezett ragu illata elvegyül
az őszi avar fanyar szagával... közelebb húzódunk a lángokhoz, melengetjük
kezeinket, s játszik velünk a tűz varázsa... Itt terem ilyenkor egy-egy üveg bor
is, a legféltettebb évjáratból, s ha olykor léha hópihék járnak már táncot a
bogrács körül, hát kerül gesztenye is egy jó vaslapra sülni... falat pedig nem
sok, annyi sem marad mutatóba. Kiürülnek a poharak is, az utolsó karéj kenyérrel
kitunkoljuk a lecsorgott zamatos szaftot, az esti csendben nem mozdul már más,
legfeljebb az éj utolsó zsarátnokába sóhajtott nehéz gondolat. A Rousseau-i
mondat: vissza a természethez, talán soha nem volt olyan aktuális, mint
napjainkban. A gyorséttermek művilágában, a szintetikusan előállított
ételféleségek korában a legjobb, amit tehetünk: olykor visszavonulunk, a
természet lágy ölén, a halkan ropogó tűz mellett sütjük meg egyszerű vacsoránkat
a nekünk kedvesek társaságában. S ez többet jelent minden szónál... Egy csokorra
valót nyújtunk most át legkedvesebb ételeinkből. Jó kedvet kívánunk hozzá!
Halmos Mónika