Oly gusztusos biciklizni. Kár, hogy Magyarországon nem bicikliznek a nők is -
írja levelében Kató, büszkén újságolva szüleinek, hogy ő már majdnem tud. Az
első világháború nagy nyomorúságot hozott a vesztes országokra. A lakosságon
belül is leginkább a fővárosi gyerekeket sújtotta. Sok volt a hadiárva, de
akinek éltek a szülei, az is megszenvedte az áruhiányt. Alig volt élelmiszer,
ruhanemű és tüzelő. Ezen a helyzeten próbált enyhíteni a gyermekvonatok néven
ismertté vált akcióval a háborúban semleges Hollandia és Svájc, majd a győztes
országok közül Anglia és Belgium. Az Országos Gyermekvédő Liga hazai védnöksége
alatt 1920 és 1930 között jártak ezek a vonatok,olyan külföldi családokhoz
juttatták el a gyerekeket, amelyek vállalták, hogy hosszabb-rövidebb időn
keresztül nevelik, taníttatják és főleg etetik, felöltöztetik őket. Az angliai
transzporttal utazott egy tizenkét éves budai kislány, Petrich Kató is, aki
nevelőszülőknél töltött idejének minden eseményét megörökítette. Bridgwateri
tartózkodása alatt vezetett naplója és levelezése közel száz év elteltével
épségben került elő. Derűs, vicces, optimista, nosztalgikus írások, rajzok,
fényképek. A maga nemében egyedülálló dokumentumegyüttes, mindeddig ugyanis csak
szórványos emlékek maradtak az akcióban részt vevő gyerekek külföldi sorsáról.
Kató leveleiből az angliai eseményekről értesülhetünk, a válaszlevelekből pedig
kiderül, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie még egy budai
középosztálybeli családnak is a nagy háború után. A biciklizés, bármely
gusztusos is, egyelőre háttérbe szorult a tennivalók sorában...