A fellobogózott városház előtt impozáns rendben várta a tömeg, hogy a
polgármester elmondja jubileumi beszédét, ám helyette, általános csodálkozásra,
egy kancsal, óriási harcsabajuszos egyén jelent meg az erkélyen, kezében fehér
cérnakesztyű, fején helyes kis piaci kosár, és barátságosan integetett.
Társaságában egy sovány, magas, de jóképű, napbarnított, szőke fiatalember is
kilépett a nép elé, sárga cilinderben, félszemén fekete monokli. A kancsal óriás
negédes léptekkel előrejött, és néhány csókot hintett a nép felé, míg a
fiatalember felállt az erkély peremére, és most látszott rajta, hogy rövid
bundája alatt talpig lobogóba öltözött. Mielőtt az ünnepi néptömeg magához
térhetett volna ámulatából, harsány szónoklatba fogott. ? Tisztelt fele- és
egész barátaim! Én, ifjabb Lord Hontings, Daughter Hill örökös grófja, valamint
barátom, Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója, hivatva érezzük
magunkat, hogy üdvözöljünk benneteket, kik e nagy melegben szónoklatokra vártok
itt, kínos kötelességből. Nagy marhaság ez, felebarátaim, és ez ünnepi
kényelmetlenség helyett ajánlom, hogy menjünk át valamennyien egy jó kocsmába,
néhány krigli sörre! ? Milyen igaza van ? protezsálta barátja szónoklatát a
kecses, kancsal, harcsabajuszú óriás, akinek vörös orra olyan hatalmas és tömpe
volt, mintha máris odavágtak volna hozzá egy paradicsomot a szónoklatok végén.
Helyeslése annyira meghatotta a társát, hogy átölelte a kancsalt és
jobbról-balról megcsókolta, majd folytatta harsány szónoklatát.