A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a
kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában. Ilyent még nem
látott a világ! Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is,
ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart
füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik. Ez egy furcsa halálraítélt!
Délután például kisétált a városba, gőzfürdőbe ment, ahol fürdött. Később egy jó
polgári kávéházban meguzsonnázott, aztán elolvasta a lapokat, estig römit
játszott, és mert a kivégzésig még néhány órányi ideje volt, elnézett az
Ambassadeur néven közismert, előkelő mulatóba. A halálraítélt itt nyolcfogásos
vacsorát evett, és melléje Ibéria vérsmaragdszínű, súlyos borai közül választott
egy palackot, abból a történeti múltnak megfelelő évjáratból, amely talán az
inkvizíció menekülő eretnekeivel érkezett Afrikába. Mivel a halálraítéltek ?
különösen a kivégzést megelőző napon ? nem kapnak eltávozásra engedélyt, hogy
römit játsszanak, és felkeressék valamelyik jó hírű mulatót, tehát úgy érzem,
hogy az eset magyarázatra szorul. Az esemény elsősorban Hausier vicomte
felületességére vezethető vissza, aki fiatal kora ellenére a Titkos Szolgálathoz
beosztott hadnagy volt. A halálraítélt Henry Fécamp kivégzése előtti napon
Poncet ezredes magához kérette a vicomte-ot: ? Ön megbízást kap, hogy Fécampot
mint egy kémszervezet tagja látszólag elszöktesse. Hitesse el, hogy osztozni
akar vele az eldugott irattáska árában. Ugyanis ez az ember igen fontos iratokat
elrejtett.