Szörényi László Életműsorozatának jelentős darabja az először 1989-ben
ugyanezzel a címmel megjelent tanulmánykötet, de bővítve és átdolgozott
formában, természetesen megőrizve a Szerző 80-as évekbeli orientációját, a mai
napig megmaradó, a 19. századi magyar irodalommal való elkötelezettségét; és az
alábbi, e kötetből idézett, 1980-ban keletkezett írásának részletéből
tökéletesen látható jövőbe is látó zsenialitását. Közösségként fönnmaradni
annyit tesz, mint folyamatos műveltséget létrehozni. Műveltséget viszont mindig
csak olyan közösségek alkottak, következésképpen csak olyan közösségek maradtak
fenn, amelyek az emberiség nagy vallásaihoz hasonlóan a létükhöz alapot
biztosító, múltjukról szóló közös tudást - ez a nemzettudat - tragikusan, tehát
küzdelem, bukás és felemelkedés dialektikájában fogalmazták meg és élték át. Az
a nemzet, amely bezárja panteonját, egyetemlegesen készülhet a köztemetőbe. A
nemzeti lét átélése nem gátja, hanem feltétele az emberiségről, az
embervoltunkról megszerezhető egyetemes tudásnak. Ha kizárólagos vallássá
emelkedik: pusztító pogányság és fasizmus. De ha eltűnik, az igazi valláshoz
vezető út is lezárul. [...] Egy költő-esztétánk - ha jól hüvelyezem ki
gondolatmenetét - attól fél, hogy a magyarság metafizikai fogalommá emelkedik,
és így a világ igaz elsajátításának gátjává válik. Véleményem szerint attól kell
félni, hogy a nemzeti sajátságok eltűnésével arctalan tömeggé, metafizikai
értékek elsajátítására alkalmatlan csordává, vagyis lakossággá torzul az a kb.
15 millió ember, akinek sorsáról - egy szociológus által oly szánakozó mosollyal
nézett - értelmiségi purparlé folyik. Végezetül hadd idézzek ismét olyan
szerzőt, aki nem Magyarországon (hanem Németországban, az Ellenőr című ellenzéki
zsebkönyvben, 1847-ben) tette közzé tárgyunkra vonatkozó észrevételeit.
Vörösmarty Mihály így fejezi be Mi baj? című versét: De mindez még sebaj, Ha
lelked van, Ha lelked csábokért Nincs áruban; Ha lelked ébren áll Jó 's rósz
napon, Világol és hevit Munkáidon. Ha ezt is eladod, Jó éjszakát, Nincs isten,
a'ki le Tekintsen rád.