Szerző: Fejős Zoltán Gondolat Kiadó, 2003 Ritka az a tárgy, amely eleve azért
készült, hogy múzeumba kerüljön. Zömük véletlenül válik műtárggyá. Használati
eszközeinket, fogyasztási cikkeinket nehezen tudjuk múzeumi tárgyként
elképzelni, pedig a mai gyűjteményekben fölhalmozott tárgyak nagy része
valamikor a mindennapi használat részét képezte. Másik hányaduk már eredetileg
is ritkán volt használatos, s alkalmakként sajátos szerepet töltött be: rítusok,
szokások, vallásos cselekmények során éltek vele, vagy valamilyen értéke,
ritkasága miatt óvták, és csak elvétve hasznosították. A múzeum az a nagy
fordítógép, amely az eredeti körülmények közül kikerült, kiemelt tárgyat valami
mássá változtatja. Elsősorban megőrzi, így valami elmúlt, valami idegen világ
emlékeként tartja fenn, sőt rendre úgy teszi ismét hozzáférhetővé, hogy újabb és
újabb jelentésekkel ruházza föl. A tudományos feldolgozással és a kiállításoknak
köszönhetően új összefüggések tárulnak föl, amelyek azonban olyannyira
változékonyak lehetnek, hogy a múzeumi tevékenység tárgyát is jelentősen
alakítani tudják. A néprajzi múzeumok mai szerepe a korszakok és az eltérő
társadalmi rétegek közötti többszörös fordításban, az ismeretlen, vagy a
túlzottan közeli tolmácsolásban teljesedik be, ennek révén a társadalom
mozgásáról, önmagunkról is képet alkothatunk. A kötet adatai: Kötés: puhafedél
Kiadási év: 2003 Terjedelem: 247 oldal