A Stephen Hero - az érdemben lefordíthatatlan Finnegans Wake kivételével -
James Joyce egyetlen jelentős prózai műve, amely eddig nem jelent meg magyarul.
A korai, töredékben maradt regény különösen érdekes lehet annak, aki már
kiismeri magát a Dublini emberek, az Ifjúkori önarckép és az Ulysses által
megteremtett, összefüggő narratív univerzumban; de természetesen akár első
Joyce-élményünk is lehet - az átütő erejű tehetség első megcsillanásától
haladhatunk az érett, nagy művek felé. Rengeteg olyan részlet feltárul a
könyvben a fiatal Stephen Dedalus családjáról, barátairól, nézeteiről, rokon- és
ellenszenveiről, amelyeket a későbbi művek elhallgatnak; itt közvetlen tanúi
lehetünk olyan jeleneteknek, amelyekről máshol csak futó beszámolót olvashatunk
(a legdrámaibb ezek közül az anyjával folytatott párbeszéd az egyház
elhagyásáról), és szinte teljességében megismerhetjük az ifjú művész esztétikai
rendszerét is.