A a kortárs novella nagymesterének tizenharmadik kötete magyarul. Négy
szabadszájú unokanővér, akik egy családi találkozón vaskos tréfákkal és
mulatságos történetekkel szórakoztatják egymást és vendéglátóikat. Egy baráti
látogatás, ahol mindenki elbeszél egymás mellett. Egy középkorú nő, aki egy
szakítás után egy kis szigeten beszélgetésekbe bocsátkozik különféle férfiakkal.
Két bogaras öreg hölgy, akik nyolcvan év ismeretség után különös barátságot
kötnek az idősotthonban. Nők, akik ilyen vagy olyan értelemben úton vannak, és
szenvedélyesen igyekeznek megfogalmazni a saját történetüket. Lélegző, hús-vér
alakok, akiknek szerelmei, szorongásai, csalódásai és ébredései egyszerre
ismerősek és idegenek ezekben a hajszálpontos lélektani megfigyelésekkel megírt,
az emberi viszonyok kínját fanyar humorral bemutató történetekben. A szüleinkről
beszélgettünk, a gyerekkorunkról beszélgettünk, csak a saját házasságunkról nem
beszélgettünk jó darabig. Emlékszem, mennyire részletesen kitárgyaltuk az
apáinkat és az anyáinkat, mennyire rosszallóan nyilatkoztunk a házasságaikról,
az elhibázott ambícióikról és az ambícióktól való félelmeikről, mennyire könnyen
leírtuk őket mint változásra képtelen, reménytelen eseteket. Hogy lehettünk
ennyire önhittek. Alice Munro számos díj és elismerés birtokosa: elnyerte többek
között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos
Giller Prize-t is. 2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, 2013-ban
pedig a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat.