Divatba jöttek a kötött holmik, amelyeket ha valaki ad magára, saját kezűleg
készít. A kötés és horgolás nem boszorkányság, mindenki megtanulhatja, ha van
hozzá türelme. A lapok és folyóiratok, a szakkönyvek segítenek elsajátítani a
technikát, ötleteket adnak, egyszóval színre léphet a fantázia. Persze, nem
szabad elfelejteni, hogy a modellek kiválasztásának alapszabálya: az egyéniség
érvényesülése. Emellett szerepet játszik a gyakorlat, a szabadidő mértéke, s
legfőképp a pénztárca. A hazai és külföldi fonalak, a megfelelő kötőtűk
megvásárlása néha bizony megterheli a háztartási költségvetést. Ha azonban
valaki az alkotás örömét helyezi előtérbe, s a jól sikerült ruhadarabot vagy
használati tárgyat összeveti a gyári készítménnyel, nem kétséges, melyiket
választja. Mielőtt bárki fellapozná a könyvet, hogy eldöntse melyik pulóvert
vagy kardigánt kösse meg magának vagy családtagjainak, kérjük olvassa el a
bevezetőt, amelyben eligazítást és magyarázatot talál a könyv használatához. A
modellek között sok az egyszerű, a könnyen elkészíthető, a túlságosan bonyolult,
nagy gyakorlatot kívánó kötésfajtákat többnyire mellőztük. Az általános
gyakorlattól eltérően nem közlünk úgynevezett kötőiskolát ? szemképzés,
szaporítás, fogyasztás, eldolgozás, zseb, gallér stb. ?, mert úgy gondoljuk,
hogy az alapműveletek már eléggé ismertek. A ruhadarabok elkészítését fotó,
szabásminta, kötésleírás ? rajz vagy szöveg ? segíti. Kötésjeles ábrát akkor nem
közlünk, ha csupán a kötésleírás alapján is elkészíthető a kiválasztott modell.
A szövegben a *_* jelzés jelentése: a két csillag közé tett műveletet a sorban
végig ismételni kell.