Az Fortunatusról íratott igen szép nyájas beszédű könyvecske főhőse Fortunatus,
egy elszegényedett ciprusi nemes fia, akit kalandvágya hajt, hogy tizenöt évig
tartó bolyongás után térjen csak vissza hazájába. A hosszú évekig tartó utazás
során bejárja Bizáncot, Törökországot; Velencétől Londonig jut; Indiába
merészkedik. Kitűnik társai közül, végül egy szerencsetündér jóvoltából önállóan
folytathatja útját. Gyilkosságba keveredik ártatlanul, életveszélyben forog,
esze és főleg szerencséje minden akadályon keresztülsegíti. Amikor hosszas és
kalandokban bővelkedő útjáról hazatér, nyugodtan letelepedhet, családot
alapíthat. Halálával nem zárul le az eseménysor, hiszen nemcsak ő, hanem a két
tárgy is főszereplője a regénynek: az erszény, amely jómódját és sikeres
hazatérését segítette, soha nem fogy ki, a süvegecske amely bárhová eljuttatja,
ahol lenni szeretne. Fiai öröklik ezeket a segítőtársakat, de nem úgy
használják, ahogy kellene, ez sodorja a halálba őket, amivel az erszény és süveg
varázsereje is megszűnik. A kedves és nyájas história az szép Magelónáról? és
egy Péter nevű vitézről szintén bővelkedik a fordulatokban, utazási
eseményekben, kalandokban. De ebben a regényben nem a kalandvágy hajtja a
hősöket. Péter, provence-i gróf hírét hallja Magelónának, a nápolyi király
gyönyörű leányának, és útra kel, hogy megismerkedjen vele. Lovagi tornákon
győzedelmeskedik, és természetesen nemcsak ő, a királylány is szerelemre
gyullad. Mégis akadályok egész sorát kell leküzdeniük, míg a vitéz oltár elé
vezetheti a királylányt. Megszökteti a királyi udvarból, de útközben
kényszerűségből elválnak útjaik, míg bolyongás, vándorlás, különféle
próbálkozások után végre ? véletlenül ? egymásra találnak ismét.