A regény egyik szála egy mesebeli üvegpalotába vezet: ott él egy kislány.
Gyöngéd, törékeny szépség, csupa báj és ártatlanság, szelídség és szeretet.
Mosolygós öregurak nevelik bölcs szóval, türelemmel, s ő évről évre gyarapszik
erényben Isten és emberek előtt. A regény másik szála pedig egy behemót nagy
emberhez vezet, aki ha megindul a föld is reng lépte alatt, s amit megmarkol,
többé el nem ereszti. Most egy örökség felé nyújtja ki a kezét - a tündér és a
szörny, Ariel és Caliban összecsap. Ám - hihetetlen - ezúttal a Jó győz, illő
megpróbáltatások múltán igazság szolgáltatik a kisemmizett árvalánynak és hű
szerelmesének, a fiatal grófnak. Ebből a három szálból, a kapzsiság, a
meghurcolt ártatlanság és a tiszta, eszményi szerelem szálából szőtte történetét
Balzac, belévonva ezzel a regényt az Emberi Színjáték-ba. Ursule Mirouet Eugénie
Grandet szerencsés nővére - jelentette ki egy levelében. Tegyük hozzá: nemcsak
Eugénie Grandet-e, hanem Pierrette-é is, sőt Birotteau abbéé és Pons bácsié is.
A pénz áldozatai ők mindannyian, Ursule-t azonban kimenti Balzac az érdekek
malomkövei közül - kimenti, ha csodával határos módon is. Igan, majdnem a
csodához kell nyúlnia, hogy igazságot tehessen, s megmentse hősét a pénzéhes,
zsákmányra leső rokonok karmai közül. A vagyonéhség meztelenre vetkőztetett,
remek figurái járják előttünk ördögi táncukat! Kitűnő társadalomrajz, eleven,
pergő események, pompás alakok, drámaian hatásos jelenetek jellemzői e
regénynek. Végezetül, hogy ismét a meséhez kanyarodjunk vissza, a lélekben
fiataloké e könyv. Ők élvezik majd igazán a megkapó báját és értik meg
egészséges tanulságait.