Hajnóczi Gyula (1920-1996) Ybl- és Kossuth-díjas építész, teoretikus a 20.
század magyar építészettörténetének jelentős, nemzetközileg elismert alkotója.
Műveltségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy műegyetemi tanulmányai előtt
teológiai és bölcsészettudományi területen is képezte magát. 1950-től haláláig a
Műegyetem Építészmérnöki Karán az Építészettörténet Tanszék oktatójaként
tevékenykedett, ahol új típusú, rendszerszemléletű egyetemi tankönyvet hozott
létre Az építészet története - Ókor címmel. Érdeklődésének középpontjában a
térelmélet állt, melyet egész életében kutatott. Ennek eredményeként született
meg Vallum és intervallum című tudományos munkája, melyben mintegy százötven
szakkifejezést vezetett be a tudományos diskurzusba. Műemlék-rekonstruktőrként
többek között olyan római kori helyszíneken hagyta jellegzetes kéznyomát, mint
Aquincum, Baláca és Szombathely. A didaktikai módszer és a rekonstrukciós rajzok
alkalmazásával e téren is új utakat nyitott. A kötet végigköveti Hajnóczi Gyula
életpályáját, és bemutatja generációkra ható, innovatív építészetelméleti
szemléletét írásainak kíséretében, melyek máig aktuális gondolatokat
tartalmaznak, és most először jelennek meg összegyűjtve. A kötet az MMA
Építőművészeti Tagozat szakmai együttműködésével a Generációk építőművészeti
sorozatban jelent meg.