A kötet Krúdy Gyula irodalmi életművét nem elsősorban az azt alkotó szövegek
vizsgálata, elemzése irányából közelíti meg. Sokkal inkább azt a széles körű
kulturális hatást igyekszik megragadni, melyet a Krúdy-szövegek az időközben
kultikus rangúvá emelkedő szerzői alakkal együtt gyakoroltak az elmúlt
évszázadban. E megközelítés egyik alapvetése, hogy az irodalmi művek tágan
értett utóéletét átszövi a szerzőhöz, mint kulturális-társadalmi alakhoz
kapcsolható közösségi tudás. A kötet központi fogalma a kultusz: az irodalmi
életművek széles körű társadalmi használatának komplexitását igyekszik
megragadni, mintegy megelőlegezve annak magasztaló, értékállító jellegét is. A
hosszú távon fennmaradni képes, az irodalmi kánon(ok)ban meghatározó
életműveknek ugyanis nem csupán az a jellemzőjük, hogy sokan ismerik, olvassák
őket, hanem az is, hogy az értelmező közösség számára hivatkozási alapként,
fontos értékek megtestesítőjeként is működnek. Bár a Krúdy-életmű (és a hozzá
kapcsolódó irodalomtudományos kutatás) jelenkori tetszhalott állapota akár
aggodalomra is okot adhatna, maguk a szövegek mit sem veszítettek
frissességükből, nyelvi erejükből, összetett hatásrendszerükből. Abban a korban,
amikor a szépirodalom hagyományos médiumának, a könyvnek a szerepe
újradefiniálódik, különösen érdekes a kapcsolat olyan szövegvilágokkal, amelyek
az irodalom adaptációs folyamataiban (újraírás, átdolgozás, megfilmesítés)
természetüknél fogva korlátozottan vehetnek részt.