Egy történet - Hangoskönyv ?Nem árulom el, ki a gyilkos. Vagy kik a gyilkosok.
Vagy kik voltak a gyilkosok. Voltak. És azt sem, kik lesznek. Pedig lesznek. Van
két történetünk. Az első (a Kertész Imréé) nem létezne a gyilkosok nélkül,
hangja tragikus, kiszolgáltatottságának szükségszerűségében nem kételkedik. Nem
áll módjában nem kételkedni. A második nem léteznék az első nélkül. Az első
nélkül nem volna mit elmesélni, érdektelen közhelyek közt maradnánk. De mert a
második történet szerzője (alulírott) olvasta az elsőt, kiléphetett saját
banalitásából, és az első írás érzékenysége az övé is lett, így ráláthatott az
eddig kedélyesen eltakart kiszolgáltatottságára, sőt, arra a szenvedésre is,
amelyet amúgy észre sem vett volna. A legkevesebb, hogy láthatjuk, miként
működik az irodalom, miként adja át a tapasztalatát, de ennél többet is látni:
miként változtatja meg az életünket, mert megváltoztatja a világot. Mert
megváltoztatja a tekintetünket. Mást látunk immár. A két írás oda-vissza
értelmezi egymást, ketten egyek, együttlétükben látszik összetartozó
különbözőségük. Testvérként állnak egymás mellett, közel vannak, távol vannak.?
Esterházy Péter