Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a magyar irodalom egyik legtökéletesebben
megformált paraszti alakja, a megtaposott, elnémított nép legjobb
tulajdonságainak megtestesítője, a népi vágyak összesítője egy személyben,
valóságos mesehős bátor igazságtevő, hibátlan férfi, gáncstalan gavallér. Ezért
számíthat mindig a nép támogatására, ha másra nem, hát cinkos hallgatására. És
ezért szólnak róla népdalok, ezért dicsőítik minden tettét, eszményítik alakját.
Lelkesítő, ihlető népi hős, s az író mesélő kedve is talán ebben a regényben
bontakozik ki a legszebben. Varázslatosan örökíti meg a természetet,
csodálatosan szép csínekkel festett tájakon, vad nádasokban, végeláthatatlan
mezőkön bonyolódik az izgalmas, eseményekben, kalandokban gazdag cselekmény. S
minden alakját utolérhetetlen művészettel mintázza meg, a hős betyárvezért
éppúgy, mint az esett szegényparasztot, a furfangos polgárparasztot éppúgy, mint
a finomkodó urat vagy a bárdolatlan dzsentrit.