Faludy György életének állomásai közé tartozik Franciaország, Magyarország,
Marokkó, Afrika, az Egyesült Államok és Kanada, majd ismét Magyarország. Hol a
háború borzalmai, hol az ötvenes évek szörnyűségei elől kellett menekülnie. A
legborzalmasabb azonban a recski fogolytábor volt. Ez jelentette számára az
igazi poklot.Önéletrajzi műve a harmincas évek végétől Recskig mutatja be
életét. A műben számos ismert személlyel találkozhatunk..Bepillantást enged
magánéletébe is, amelyben könnyű kalandok, és nagy szerelmek, őszinte érzések,
emberi tragédiák is megelevenednek. Háború, kitelepítések, koncepciós perek,
internáló táborok és nem utolsó sorban a XX. század szellemi irányzatai. Azonban
a legnagyobb borzalmakról is úgy tud írni, hogy ne legyen úrrá rajtunk az
elkeseredés, a kilátástalanság érzése. Sohasem veszítette el humorát, nem vált
megkeseredett, gyűlölködő emberré. Mint egy XX. századi Odüsszeusz az emberi
leleménnyel és a szellem erejével mindig át tudta lépni azokat a poklokat,
amelyeket az emberiség teremtett magának.