A csöndes perceket olykor átszőheti az a dilemma, hogy mit tehetnénk a jobb
életért, az elviselhetőbb helyzetekért, a hétköznapok színét meghatározó,
megélhetőbb pillanatokért. Elegendő-e a múltunkban vájkálnunk, hogy a hibás
képletekre lelve, megkíséreljük azokat kijavítani? Kell-e matematikusnak vagy
autószerelőnek lennünk ahhoz, hogy problémákat oldjunk meg? Vagy elég
körbenéznünk és egy célravezetőnek tűnő mintát lemásolnunk, eljátszanunk, talán
elhazudnunk? Eleve az bonyodalmat okozhat, hogy mikor kellenek a tettek, és
mikor a szavak. Ha vannak is szavaink, tudunk bármi magyarázatot találni a
történtekre? Nem lenne az csupán mese? A sokszorta hurkolt csomók kibogozására
nem hivatott a szerző, viszont egyes csomópontok mellett nem tudott szó nélkül
elmenni. Három szféra látszódik vegyülni vagy vívódni, ezek mentén haladhat az
olvasó a közös nevezők felkutatásához.