Magyar legendárium Kilencszázéves napok és éjszakák szent titkaiból jönnek
felénk, nagy szűzi erdők lehajló, uszályos lombjai alatt. Jön a király és jön az
ő fia, és mögöttük jön a barát. És mentől erősebben gondol rájuk népüknek a
szíve, annál világosabban látszanak. Elfoszlik sok megfeledkezések vaksötétje,
és Szent Márton szent Hegyén megjelenik az ősmonostor a pannon erdők között, s
az esztergomi parton méltóságosan felemelkedik az ősi egyház, mint tündöklő
Krisztusmutató a leboruló ország felett. Kinyílik a régi veszprémi völgy. A
beéli remeteség körül széthajlik a bakonyi rengeteg. Megmutatkozik Alba Regia
márvány bazilikája, s a legendák pécsi egyháza és a Vasas hegy gyökerei felett
Pécsvárad ódon monostora. És napkeletnek, túl a vizeken, mint távol látomás,
felkáprázik a marosmenti síkban Csanád fatornyos városa. Az erdőn hosszan,
háborítatlanul visszhangzik a fejszecsapás. Kis fatemplomokat ácsolnak fenn a
halmokon. Egy monostor zörgetője magányosan neszel az elzárkózott vadonban. És
éjszakánként az álomra hajlott nagy birodalomban csak templomi mécsek
virrasztanak, talán csak egy-egy könyvíró barát előtt ég jámbor mécsvilág. Ősi
alapítólevelek, viaszpecsétes adományozó írások, törvénykönyvek, krónikák
elvékonyult aranyló pergaménáin bizonnyal kötöttebbek, kétségtelenebbek és
hitelesebbek a középkor adatai, de a könyvíró barátok legendáiban hitelesebb
maga a középkor élete.