A csendőrtiszt kezébe vette a vedlett papírt. Belenézett, aztán újra az Óriásra
emelte szemét: - Ön magyar emigráns? - Yes, Sir. - És azt állítja, meggyilkolt
egy vadászt? - Yes, Sir. - Nem értem. Hol? - Az erdőben. - Hogyan került ön az
erdőbe? Az Óriás kínlódva keresgélte a szavakat, s percekbe került, amíg annyi
szót össze tudott szedni, hogy megmagyarázhatta a csendőrnek: ő a Társaság
fakitermelő telepén dolgozott, és megszökött onnan. Már nyolcadik napja
vándorolt az erdőben, amikor összetalálkozot azzal a vadásszal. A vadász vissza
akarta vinni a telepre, mire ő leütötte. Nem akarta megölni, de az ütés
nagyobbra sikerült, mint akarta, s a vadász meghalt. - Hány napja ennek? -
csóválta a fejét a csendőr. - Legalább hat. - Érthetetlen.. 1956 novemberében a
soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába
vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat.
Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban
fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket.
Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk
kanadai farmjára menekülhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a
vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, mondja el a drámai fordulatokban
gazdag regény.