A Konyha, kultúra, kalauz sorozat most Erdélybe kíséri az Olvasót Erdélyt
mindannyian ismerjük. Vagy talán csak ismerni véljük, hiszen olyan közel áll
hozzánk? Mindannyian szeretjük. Vagy csak hisszük, hogy szeretjük, mert úgy
érezzük, hogy a miénk? Egy biztos, kíváncsiak vagyunk rá! Pálffy István, az
utazó, ismét végig kóstolt egy országot, töprengett a történelmén, beszélgetett
az emberekkel. Leülni az asztalukhoz igazán nem nehéz: két szó után kerül
pálinka, harapnivaló, többnyire érdekes beszélgetés. Már-már archaikus
vendégszeretet. Az erdélyi konyha vegyes, mint a népek, amelyek lakták, mint a
történelem, ami oda-vissza vonulgatott rajta, mint az élmények, amelyekkel ma
találkozunk, és mint az érzelmek, amelyekkel hazatérünk. Egyszerű és őszinte,
szegény és becsületes, hagyományos, és ki tudja, milyen lesz jövője. Erdélyben
egy étkezés, de csak egy evés is, soha nem csak az ételről szól. Az asztalnál
mindig beszélgetnek, és rendre előkerül a téma. így Szerzőnk sem csupán
konyháról, asztalról, pincékről beszél, hanem a gazdag történelmi múltról, az
elgondolkodtató jelenről és a megjósolhatatlan jövőről. Kapcsolódjunk be ebbe a
diskurzusba, hogy megismerjük múltunknak ezt a szegletét, hogy megpróbáljuk
megismerni szomszédaink gondolkodásmódját, és reménykedhessünk egy boldogabb
jövőben.